Egy arc a tükörben. Talán te vagy, talán valaki más. Mozdulatai, tekintete ismerős, mégis elérhetetlen. Obscure egyszerre hív és vonz, megfoghatatlan, mint a délelőtti fény, amely belopózik az ablakon. Ismerős, de ismeretlen – mintha egy régi emlék súgna a jelenben. Viselője számára titok, a külvilág számára rejtély, az illat maga a határvonal a valóság és az álom között.